2010. október 9., szombat

Egy lehetséges panoráma

A kertből (házból) nem fog ennyire látszani, de a partról ilyen a kilátás:


Még nem jártam be a környéket, hamarosan vissza kell mennem egy alaposabb felmérésre. Addig még pár fotó a helyi virágokról:


2010. október 6., szerda

Ehető virágok

Először a Kína kerti virágai c. búvár zsebkönyvben olvastam egy ehető liliomfavirágról, melynek nagy, húsos szirmait olajban kisütve fogyasztják. Elég hátborzongatóan hangzik, hogy forró olajba dobjunk egy virágot. Majdnem olyan, mintha egy lepkét sütnénk ki.
Magyarországon ez a faj, a Jü-lan liliomfa tudtommal nem él, úgyhogy nem kell aggódnom. A többiek szirmai pedig túl kicsik és vékonyak egy ilyen próbálkozáshoz.
De vannak egyéb virágaink, melyek a konyhában is főszerephez juthatnak: a rózsa (vannak kifejezetten konyhai felhasználásra nemesített rózsák is), a tulipán és az ibolya szirmai. Ezek nem riasztanak annyira, mint a liliomfa virága, de valószínűbb, hogy a kertben és a vázában lesznek majd, és nem süteményben vagy dzsemben.

2010. október 1., péntek

Meztelen kártevők

Tulajdonképpen nem meztelenek, csak házatlanok.:) És állandóan élelmet keresnek. És többnyire találnak is. Éjszakai állatok, nappal elrejtőznek mindenféle hézagban, repedésben. Nem válogatósak, beleesznek mindenbe, de leginkább a káposzta, a saláta, a spenót és a szamóca hozza őket lázba.
Vannak különféle vegyszerek, de elég hátborzongatóan hangzik, hogy idegmérget vessünk be ellenük, úgyhogy marad a természetes út.
Hatékony a földbe süllyesztett csapda (tejfölöspohár), benne sör, érett szilva, cukros vízben szétmorzsolt élesztő. Ebbe a mohó csigák belefulladnak. Brrr! Ez sem az igazi!
Akadályozhatjuk a közlekedésüket, ha a talajra fahamut vagy égetett meszet, fűrészport szórunk, és nem bírják a zsályát, majorannát, kakukkfüvet, fokhagymát. Ez már nekem is tetszik.
(Forrás: tv-újság kiskert rovata)


Csigafotót nem találtam, de ezt a növényt is kedvelik.
(Fotó innen: http://www.pictures-flowers.com/)


Utóirat december 5-én: mégis találtam csigafotót, valamikor októberben készült: